Dunaharaszti Helytörténeti  Emléktár  

 

http://www.laffertkuria.hu

 

2330 Dunaharaszti                         Telefon:  +36 20 330 1279

Fő út 152. (Városháza udvara)       E-mail: dhemlektar@laffertkuria.hu

                         

   Aktuális

    Történetünk      Kiállítások   Szolgáltatások       Helytörténet

Baktay Ervin

 1890. június 24-én született Dunaharasztin. A szép iránt rendkívül fogékony gyermekről hamar kiderült, hogy érdeklődése igen széleskörű. A történelem éppen úgy vonzotta, mint a képzőművészet és a zene. Érettségi után 4 éven át Münchenben élt és a jeles magyar mesternél, Hollósy Simonnál tanult festészetet, ám a szép és tartalmas müncheni évek ellenére sem lett hivatásos festő. Ez időben ismerte meg a német indológiai szakirodalmat. Egyre határozottabban merült el a keleti tudományokban és később végleg eljegyezte magát az orientalista tudós hivatásával. „India szellemisége úgy vonzott, hogy csakugyan «előző életek emlékeinek» felébredését észlelhettem ebben - Írja magáról -. Egy távoli, ősi és csodálatosan mély értelmű szellemiség tolmácsolása, s még inkább belső teljes átélése vált célommá”.

Az első világháborúból kitüntetett hadnagyként tér meg 1918-ban. Háborús tapasztalatai és az általános értékválság reá is hatottak. Jelentős változást hozott életében nővérének férje, az akkoriban Budapesten élő indiai főnemes, Sardar Umraosingh, kinek révén megismerhette a hinduizmus szellemi kincseit, melyek alapot szolgáltattak számára az anyagi és szellemi értékek helyes megítéléséhez. E családi kapcsolata révén utazhatott el Indiába 1927-ben, s itt három éven keresztül igyekezett átélni mindazt, amit itthon csak könyvekből és elbeszélésekből ismerhetett meg. Maharadzsáknál vállalt portréfestői munkát, megteremtve ezzel utazásainak anyagi alapjait. Megvalósíthatta régi álmát, saját költségén végigjárta azt az utat, melyet a 19. században Kőrösi Csoma Sándor tett meg, s eljutott abba a lámakolostorba, ahol Csoma megalkotta az első tibeti-angol szótárt. Baktay hallatlan lelkierejét jellemzi, hogy maláriától, tífusztól legyengülve, egy baleset során megsérült hátcsigolyával lovagolta végig Ladakh kietlen vidékeit. Útjáról A világ tetején című könyvében számolt be.

Fordításaival bepillantást nyújtott a magyar olvasóknak az indiai irodalom remekeibe. Többek között lefordította a Mahábhárata eposzt, a „szerelem tankönyvét”, a Káma-szútrát, majd megírta a Diadalmas jógát és az „örök törvény”-ről szóló Szanátana dharmát. Érdeklődésének sokoldalúságát bizonyítja, hogy ugyancsak lefordítja Bam indiai meséit, Gandhi politikai és Rabindranath Tagore filozófiai munkáit is. Hazatérve a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagjaként lenyűgöző stílusban írta meg úti élményeit, s adott összefoglaló képet erről a Magyarországon kevéssé ismert világról a többi Indiáról szóló könyvében. Írásait kitűnő megfigyelőképesség, fantáziadús szellemesség és finom humor jellemezte, amit a tudós szakmai hitelességével ötvözött. Nagy közönségsikere volt A csillagfejtés könyve című asztrológiai munkájának, de írt ifjúsági regényt is. Elkötelezett természetszeretetét bizonyítja amerikai - köztük indián - szerzők, Ernest Thompson Seton, Szürke Bagoly és Hosszú Lándzsa számos könyvének magyarra fordítása.

Szabadságszeretete, megalkuvást nem ismerő jelleme miatt könyvei 1945 után nem jelenhettek meg új kiadásban. Az addig független író és tudós munkaviszony vállalására kényszerült. Szerencsére ez a munka a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum jelentős indiai gyűjteményének gondozása lehetett.

Baktay l956-ban az indiai kormány meghívására, Buddha születésének 2500 éves évfordulójára ismét Indiába utazott, ahol a nagyszabású ünnepségsorozat keretében megrendezett tudományos konferencián tartott előadást. A meghívást újabb körutazással kötötte egybe, s többek között ennek tapasztalatai is megjelennek India művészete című nagy, több nyelvre lefordított összefoglaló munkájában. Gazdag életműve nemzedékek számára szolgál szellemi kincsesbányaként.